Segélykiáltás: a figyelmeztető jelek

Az öngyilkosságot megelőzően a legtöbb ember valamilyen módon jelez a környezetének. Ezek a jelek sokszor csak utólag tűnnek egyértelműnek. Az angol szakirodalom „cry for help”, azaz segélykiáltás néven is említi őket, és ez a kifejezés jól mutatja a lényeget: aki jelez, az segítséget keres, még ha ezt maga sem tudja megfogalmazni.

Amit mond vagy ír

• A halálról, a meghalásról vagy az eltűnésről beszél, akár tréfásnak tűnő formában.
• Reménytelenséget fejez ki: „semminek nincs értelme”, „úgysem lesz jobb”.
• Teherként beszél magáról: „nélkülem jobb lenne nektek”.
• Azt mondja, csapdában érzi magát, vagy elviselhetetlen fájdalma van.
• Búcsúzkodik, vagy olyasmit mond, ami utólag búcsúnak hangzik.

Amit tesz

• Visszahúzódik a barátoktól, a családtól, a korábban fontos tevékenységektől.
• Többet iszik, vagy szereket használ.
• Rendezi az ügyeit, elajándékozza a számára fontos tárgyait.
• Szokatlanul vakmerő, nem törődik a saját biztonságával.
• Megváltozik az alvása, az étkezése.

Amit érez

• Tartós levertség, szorongás, ingerlékenység vagy düh.
• Szégyen, megalázottság, erős bűntudat.
• Hirtelen, váratlan nyugalom egy nagyon nehéz időszak után. Ez néha azt jelzi, hogy az illető döntést hozott, ezért különösen komolyan kell venni.

Élethelyzetek, amelyek növelik a veszélyt

Egy korábbi öngyilkossági kísérlet, a depresszió és más pszichiátriai betegségek, az alkohol- vagy szerhasználat, egy friss veszteség, a válás, a munkanélküliség, a súlyos testi betegség, a magány és a megszégyenülés mind olyan körülmény, amely mellett a fenti jeleket fokozott figyelemmel kell kísérni.

Ha a jeleket látja

Egyetlen jel ritkán bizonyít bármit, de ha többet lát egyszerre, vagy valami hirtelen megváltozott, ne várjon. Kérdezzen rá nyugodtan és egyenesen, hallgassa meg, és segítse el a szakemberhez. Erről részletesen a Ha aggódik valakiért című írásunkban olvashat. Közvetlen veszélyben hívja a 112-t.