Tudnivalók
Bipoláris zavar
Mi a bipoláris zavar, hogyan váltakoznak a depressziós és a mániás szakaszok, mire figyeljen a beteg és a családja, és mit tud a kezelés.
Megjelent:
A bipoláris zavar (régebbi nevén mániás-depresszív betegség) olyan hangulatzavar, amelyben a depressziós időszakok mellett emelkedett, túlpörgött, úgynevezett mániás vagy hipomániás szakaszok is jelentkeznek. A két véglet között hosszabb-rövidebb tünetmentes időszakok lehetnek.
A mániás szakasz
A mánia idején az ember szokatlanul jókedvű vagy ingerlékeny, alig alszik, mégsem fáradt, gyorsan beszél, egyik gondolatról a másikra ugrik. Nagy terveket sző, túlzottan magabiztos, és gyakran olyan döntéseket hoz (például költekezésben, kapcsolatokban), amelyeket később megbán. Az enyhébb formát hipomániának nevezik. Ezt az érintett sokszor nem is éli meg betegségként.
A depressziós szakasz
A depressziós szakasz tünetei hasonlók a major depresszióéhoz: levertség, örömtelenség, fáradtság, reménytelenség. Bipoláris zavarban ezek a szakaszok gyakran súlyosak, és a mánia utáni „zuhanás” különösen nehéz lehet.
Miért fontos a pontos diagnózis?
Sokan éveken át depresszióval kezelve élnek, mire kiderül, hogy bipoláris zavarról van szó, mert az orvoshoz többnyire a depressziós szakaszban fordulnak. A kezelés azonban eltér: bipoláris zavarban hangulatstabilizáló gyógyszerekre van szükség. Érdemes ezért az orvosnak a korábbi „túl jó” időszakokról is beszélni.
Kezelés és együttélés
- Gyógyszeres kezelés: a hangulatstabilizálók a szakaszok megelőzésében is segítenek, ezért hosszú távon szedendők, az orvos utasítása szerint.
- Pszichoedukáció: minél többet tud a beteg és a családja a betegségről, annál korábban felismerik az új szakasz jeleit.
- Rendszeres életritmus: az alvás rendje különösen fontos, mert az alváshiány mániát indíthat.
- Pszichoterápia: segít a betegség elfogadásában és a kapcsolatok rendezésében.
A veszély jelei
A bipoláris zavarban élők körében az öngyilkossági veszély magasabb, főleg a depressziós és a vegyes (egyszerre nyugtalan és levert) szakaszokban. Ha a beteg reménytelenségről, a halálról beszél, vegyék komolyan, és vonják be a kezelőorvost. Közvetlen veszélyben hívják a 112-t. A lelki elsősegély-telefonszolgálat a családtagokat is meghallgatja.