Hogyan beszéljünk a gyerekkel a veszteségről

Amikor egy család öngyilkosság miatt veszít el valakit, a felnőttek gyakran azt szeretnék, hogy a gyerekeket megkíméljék a fájdalmas igazságtól. Érthető szándék, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek többnyire megérzik vagy később megtudják, mi történt, és a titok több kárt okoz, mint a gondosan elmondott igazság.

Őszintén, egyszerűen

Nem kell minden részletet elmondani, és a halál módjáról sem kell beszélni. Elég, ha a gyerek a lényeget igaz formában hallja, az életkorának megfelelő szavakkal:

„Apa nagyon beteg volt, a betegsége a gondolkodását is megtámadta. Annyira szenvedett, hogy nem látott más kiutat, és meghalt. Ez nem a te hibád, és nem azért történt, mert nem szeretett téged.”

A kisebb gyerekeknek fontos tudniuk, hogy a halál végleges, és hogy a meghalt ember nem fog visszajönni. A nagyobbak többet kérdeznek; válaszoljunk őszintén, és mondjuk ki, ha valamire mi sem tudjuk a választ.

Amit minden gyereknek hallania kell

• Nem az ő hibája. A gyerekek hajlamosak magukat okolni, akkor is, ha ezt nem mondják ki.
• Gondoskodnak róla. Ki viszi iskolába, ki főz, ki lesz vele. A biztonság érzése most a legfontosabb.
• Szabad éreznie, amit érez: szomorúságot, dühöt, félelmet, akár semmit.
• Kérdezhet bármikor, akár hónapok múlva is.

Hogyan gyászolnak a gyerekek?

A gyerekek gyásza hullámzó. Egyik pillanatban sírnak, a másikban játszanak. Ez nem azt jelenti, hogy nem fáj nekik, hanem azt, hogy egyszerre csak kis adagokban tudják feldolgozni a veszteséget. Visszaeshetnek korábbi szokásokba, romolhat az alvásuk vagy az iskolai teljesítményük.

Mikor kérjünk segítséget?

Ha a gyerek hetekig visszahúzódik, nem eszik, nem alszik, nem akar iskolába menni, vagy a halálról beszél a saját vonatkozásában, kérjünk segítséget gyermekpszichológustól, iskolapszichológustól vagy a gyermekorvostól. A gyerekek és fiatalok a Kék Vonalat (116-111) is hívhatják, ingyenesen.

Mi magunk

Nehéz gyereket kísérni a gyászban, miközben mi magunk is gyászolunk. Nem kell erősnek mutatkozni. A gyerek abból tanul a legtöbbet, ha látja, hogy a felnőtt is szomorú, de kér segítséget, és az élet lassan folytatódik.